Berendezésünk még mindig sehol. Ez abból a szempontból egész üdvözítő, hogy addig sem kell csavarozni fúrni faragni, abból a szempontból viszont kellemetlen,hogy jó lenne gyorsan letudni, és elhúzni érdekesebb tájakra. Nyilván az ipari kémkedéstől való félelem jegyében belecsapunk két tenyérrel a bürokrácia fostengerébe, és ki kellett tölteni mindenféle papírokat, nehogy ellopjuk a technikát. Azt mondjuk nem annyira értem, miért kellett önéletrajzot is kitölteni, de ők biztos jobban tudják. Ennek okán még nincs se belépőkártyánk, se internetünk, pedig igény az volna rá, mint falun az antiszemitizmusra.
A minap jártamban keltemben vettem valami sós mogyoróra emlékeztető izét. Olyan diákcsemege szerű helyi rettenet. Sajnos nem minden komponensét ismerem fel. Ezt már tavaly is írtam, és még most is furdal a kíváncsiság, mi a bánat lehet az a hínárral összekötött, egyébként teljesen szar ízű tésztaszerű valami?
Ma ettünk valami egészen misztikus dolgot a menzán. Hála istennek ingyen van a kaja, nem kell erre is költeni. Legutóbb mikor Kyu Magyarországon volt, elmondta hogy megújul a kajálda, mert a régit nem szerették. Hát nekem a régi jobban tetszett. Akkor legalább volt kétféle kaja. Most már csak egy. Ma ettem olyan levest ami brutálisan csípős volt, cserébe valami olyan növény volt benne, mintha a kempingben sokáig sátorozna az ember és a sátor alatti fű így megsápadna. Na pont azt pakolták bele szerintem. Arra persze nem jöttem rá hogyan lehet elrágni, arra meg pláne nem hogy hogyan lehet egy szálat kiszedni belőle. A kimchi a szokásos volt, kicsit csípős, kicsit savanyú. Volt még hínár másfajta hínárral, ami egészen jól ellenállt a fogaimnak. Ez nem lett volna akkora gond, ha nem vagy 25 centis darabokban van, és nem szövik át hosszirányban mindenféle rostok. Nem tudom járt-e valaki már úgy, hogy a meleg rántott sajt egyik vége már le van nyelve, a másik meg még a szájában van, és egy kis sajtszál nyomul a két pont közt. Na ezt képzeljétek el itt ilyen hínárral, amit nem lehet elszakítani, elrágni nem lehet csinálni vele semmit. Volt pár pillanat amikor meg voltam győződve róla, hogy az lesz a legjobb ha benyúlok a számba és mint a bűvészek az összecsomizott rongyzsepiket, kirángatom az egészet. Aztán valami megmagyarázhatatlan okból elszakadtak a rostok, és tudtam enni tovább, de az élmény intenzitása miatt nem akartam még egyszer megpróbálni, bár tudom a negatív élmény is élmény. Mondjuk azt sem értem hogy ezt a tofu dolgot miért erőltetik. Szerintem szar, de legalább nem lesz meglepetés, minden nap szar. A legérdekesebb, hogy ma volt hal, ami semmilyen hal ízt vagy hal állagot nem mutatott. Én azt hittem az is tofu, csak mittudomén valaki átment rajta kocsival előtte, de nem , az hal volt. Arra is rájöttem roppant eszemmel, hogy a fasza tojásos rizst nem érdemes az evőpálcikával összekutyulni, mivel akkor szétválnak a szemek, aztán lehet szopni percekig mire szemenként belapátolom a rizst az orcámba.
Közben lett bent a melóban internet elérésünk, ami gyakorlatilag olyan lassú mint a fagyasztott lajhár a lassított felvételen, Lampee szavaival élve: „gyorsabb lenne ha elküldenénk postán egy DVD-t.” Szerintem ha gyalog hozzák otthonról az adatot papíron, itt beszkennelem, az lenne hasonlóan hatékony. Na majd hátha magára talál. Ja és még valami: Yong Un barátunk szerzett belépőt, így már orrba-szájba járhatok le cigizni.
Apropó bolt. Érdekes dolgok vannak a boltban. Találtam palackozott izzadtságot. Na ez milyen?! Sanyi mondja hogy hülye vagyok, az édes nem izzadtság (Pocari Sweat). Aztán ő is megnézte, és maradtunk az izzadtságnál.
Ugye azt már említettem anno, hogy a boltban található öko papírzsák tök blama, mert gyakorlatilag az irgalmatlan párában azonnal kettészakad (megerősíthetnék azzal a kurva hínárral amit ma ettem, sose menne széjjel) ,ezért úgy döntöttünk vásárolunk egy zöld műanyag szatyrot, és odaverünk az ökológiai lábnyomnak kicsit. Szépen bepakoltunk mindent, majd észrevettük, hogy ezzel sincs szerencsénk, mert nincs füle a szatyornak. Vannak rajta kilógó részek, de olyan amit meg lehetne fogni, olyan nincs. Ez ilyen csináld magad szatyor, csomót kell kötni ha fel akarod emelni. Akárcsak a szállodai menekülő kötél, ez is olyan, hogy ha nem tudsz csombékot kötni akkor ebben a társadalomban nincs helyed. Én azért sokkal jobban örültem volna egy kész nylon zsáknak, mint annak a ténynek, hogy a bevásárló kocsi méri a megtett távolságot, illetve a tologatásával töltött időt, és ezt meg is jeleníti egy kis kijelzőn. Ettől feleslegesebb dolgot nehezen tudtam elképzelni idáig.
Az elmúlt napok nagy változása, hogy sikerült bekapcsolnom a TV-t, és adást is tudtam rá hergelni. Sanyi azt mondta, hogy a másik távirányítót kellene használni, de mondtam hogy szerintem az a fizetős csatorna lesz. Na nyomkodta nyomkodta, és kiderült hogy tényleg az lehet a fizetős TV, ami azért ciki mert Sanyi végignézett egy kimchi készítő műsort némi pénzért a szobájában. Nem tudom mit fognak rólunk gondolni a pornó szálloda portáján majd ha összesítik a számlákat, és nem a „Gurgulázz pucéran” vagy a „Hanyatt Helén” című film lesz a számlán, hanem a „Kimchi készítés a helyi Stáhl Judittal” című örök klasszikus. Szerintem ott komoly respektünk lesz, mert azért ez eddig példa nélkül álló cselekedet.
Jól állunk ha….
Az elmúlt napok eseményei közül a legüdvözítőbb, hogy megjött a cuccunk. Megérkeztek a ládák, amiket 3 óra alatt ki is pakoltunk, és szépen összerendeztünk az asztalon. Össze is állítottuk sebtiben a berendezés vázát, és optika nélkül elkezdtük behurcolni a tokamakhoz. Nyilván hogy ezt csak este lehet megtenni, így nem értünk haza túl korán, de hát ez van. Sajnos a szerencse elpártolt tőlünk, mert bár a koreai 3D modell teljesen pontos, és a gyártási pontosság egész jó a modellhez képest, csak sajnos olyan apróságok mint 1-1 csavar túlnyúlása az nincs rajta. Ennek okán jól beszoptuk, mert a berendezésünk ütközik a portban egy már bent lévő diagnosztika kilógó csavarjaival. Józan paraszti ésszel persze mindenki úgy gondolná, hogy no aggódás, kivesszük kicseréljük a csavarokat és mehet minden tovább. Itt azonban nem ez van! Szereljük széjjel a picsába a mi gépünket, marógépen marjunk bele hornyokat, mert az sokkal értelmesebb megoldás. Ugyanis a benti diagnosztika, (a CXRS-BES) már be van kalibrálva, és nem fogjuk tudni ugyanoda visszatenni. Hát persze ők nem tudják hogy a kalibrációnak annyi, mert odabasztam neki kicsit a mi berendezésünket végtelen igényességgel, ráadásul az ő gépüket semmilyen definit ponthoz nem rögzítették, aminek az a hátránya, hogy nagyjából akárhol lehet. Kicsit olyan ez, mintha vennék egy baszott drága kocsit, és a garázsba nem tudnék beállni, mert a Salgó polcról kilógna egy villáskulcs ami pont bele ér a kocsi oldalába. Ezért aztán elmennék egy karosszéria lakatoshoz, és kivágatnék a kocsiból egy sávot, hogy a villáskulccsal ne ütközzön. Ez szerintem is jobb megoldás mint odébb rakni a villáskulcsot.
Persze mi jó fejek voltunk, mert kiszereltük a gépünket, kimartuk a tetejét, visszatettük, minden rendben volt (mi legalábbis ezt hittük), és felépítettük köré a teljes alaplap rendszert (120kg). Minden stimmelt, minden jó volt, nem volt ütközés sehol, öröm boldogság. Egyetlen egy szépséghiba volt csak, mégpedig, hogy a berendezésünk kicsit hátrébb van mint kellene. Kb. 9-10 mm-rel jobban kilóg a portból, ami nem normális. Semmi gond, szétszereltünk mindent, kiballagtunk a tokamak hall-ból, elvégre örülünk mert a váz befér és úgyis kint fogjuk a labiban összerakni. Felérve a szobánkba aztán észre vettük mi a gond. A CXRS-BES-nek van egy ötödik lába, ami pont 10mm széles, és pont a berendezésünk előtt van. Ettől nem megy be rendesen amennyire kell. Ezt mondjuk még áthidalnánk, mert kicsit odébb állítanánk a tükröt és kész, de sajnos a tükör gyakorlatilag keresztül menne rajta. Most tudományos diplomácia során próbáljuk kipiszkáltatni velük ezt a szart onnan…. Remélem sikerül….
Káposzta ország
Az intézeti menza sok érdekeset nem tartogat sajnos. Egyre rosszabb kaják, egyre csípősebb dolgokkal.
Demonstrálok pár kaját fényképpel:
Rizs csípős szósszal ami egész jó, de jó lenne ha a rizst nem desztvízben csinálnák, mert akkor esetleg íze is lenne. Mellette térfogatleves. nem finom de legalább sok. Szerintem simán ebben áztatják ki a mosogatószivacsot. Zavaros, igen pusztító ízű, gyakran csíp is, és persze káposztával van megbolondítva. Felső sor balra: csőtészta kukoricával, meg mazsola szerű izével, enyhén édeskés szósszal leöntve. Ez a legjobb része a kajának. Középütt kimchi, tőle balra baromi nagy krumplik megsütve, és édeskés cukormáz bundában szezámmaggal megszórva. Szélen pedig a nano joghurt, ami szerintem tök kellemes. (Vettünk is belőle 20 dobozzal, 15Ft/doboz.)
A
A már említett „vége már lent, felül meg rágom jellegű kaja”. Alul rizs tojással, mellette csípős leves halszerű valamivel, és valami köcsög csírával, ami többszöri ránézésre is egy óriás spermára emlékeztet. Kb 30-40 centi hosszú, és lehetetlen elrágni. Ráadásul nem is annyira akarnak szétjönni egymástól, szóval gyakorlatilag ha egyet megfogok jön vele a többi is. Fent balról jobbra: kimchi, hal (vagy tofu), mellette a kétféle hínárból készült zöld szar, amitől majdnem meghaltam, mellette meg vagy hal vagy tészta vagy tofu.
Rizs ketchup szerű kenőccsel, ohne tojás, mellette a már ismert csípős óriás-sperma-csírás elrághatatlan rettenet leves. Felül kimchi, mellette hínárral kevert műhal, aminek kurvára szar íze van, ilyen zselés cumó, de halat sosem látott. Gondolom nem kell ecsetelnem milyen íze lehet, mikor a halat gyakorlatilag zéró ráfordítással lehet tonnaszám kihúzgálni a vízből, ezt meg még olcsóbban lehet gyártani. Bitang rossz, de legalább rárakják a hínárt amitől meg aztán tényleg pusztulatosan fostos lesz ahogy Babi néni mondaná.!!! A bal felső sarokban enyhe parizer beütésű hús szerű valami van, ami kapott némi integritás-zavaros panírt is. Egész ehető, többet kellett volna szedni belőle.
A péntek volt az abszolút mélypont, mert akkor olyan mértékben harapózott el a káposzta felhasználás, hogy keményen teleszaladt a cerka. Volt rizs valami apró barna dzsuvával (lehet ez is káposzta volt, mert kár lett volna csak ebből kihagyni), volt leves káposztával meg valami vagy hal vagy tofu vagy zöldség cuccal, volt kimchi ami ugye káposzta, meg volt nyers káposzta téve mellé desszertnek amiből folyt a víz vastag sugárban. Kurvajó! (A képen Máté kajája van, ő sült hínárt tolt a káposztatorzsa helyett.)
Hétvégén ezek után nem is bántuk hogy nincs nyitva a menza, esténként lementünk testületileg a Tescoba kajcsizni. Ott azért jobb fajta cumók vannak, bár az áruk is kicsit magasabb, mert 800 és 1200Ft közt mozog, de az 1000Ft feletti kaják igen csak bőségesek, egy embernek általában bőven sok. Nézzünk is párat!
Sajtleves szerű izé, egészen furcsa, kicsit lisztes ízzel. Fölötte sárga kimchi, amit még mindig nem tudunk hogy mi lehet, fölötte édeskés káposzta ami egész jó, valami tejes, vagy hasonló szósz lehet rajta. A nagy tányéron kis csészében rizs, alatta cserép tálban sült 250 C°-os makaróni, sajttal paradicsomszósszal, ami jó, csak ezt kell enni a kaja végén, mivel kb. 25 perc alatt hűl ki fogyasztható állapotba. Mellette valami husi, szerintem valamilyen állatnak a húsa lehet (persze nem biztos), de legalább finom, és a szósz is egész finom mellette.
Ez az 1200Ft-os kaja. Alsó sor, balról jobbra: rántott hús szerű cumó, belül tényleg egészen hússzerű, a mártás nagyon finom, pívül pedig prézli szerű valami van, de tuti nem zsemlemorzsa az alapja. Középen fasírt szerű vagy hús vagy hal belsejű sült akármi, finom szósszal gazdagon leborítva. A fasírt nekem nem nagyon jött be, de azért rossznak nem nevezném. Tőle jobbra hagymás paprikás polip, ami brutálisan csíp. A polip egyébként nem túl fasza, mert az íze ugyan nem rossz, de olyan mint a puha szalonnabőr, elég nehezen tudom elrágni. Felül szintén jobbról balra: színes káposzta édeskés szósszal (nagyon baba), mellette leves pici hagymakarikákkal, és 1-2 szárított rákkal, fölötte kimchi, aztán rizs, és végül a brutálisan hőálló rózsaszín ízű fagyi. Nem elírás, tényleg nem hasonlít semmilyen értelmes dologra az íze, szerintem full műanyag, de olyan amit ha 1%-kal elbasznak akkor nylon zsák lesz belőle. Ezt a feltevést alátámasztja az is, hogy nem olvad meg kb. 20 perc után sem.
Gyere polip hamm bekaplak….
Vásárlás:
Idén sajnos még nem láttam táncolni az eladókat a boltban, pedig igény az volna rá. Csőre töltött telefonnal botorkálok a Tecsoban, hátha egyszer elkapok egyet. A szusi nagy barátunk lett, bár a koreaiak itt azt gondolják kurvára kuriózum a szusit lapkasajttal feldobni kaviár helyett. Szerintünk ez nem annyira vicces, de az annál inkább, hogy a szusi szavatossága 7 óra. Mondjuk van benne valami, mert a szavatossági idő kétszeresénél már nem annyira fasza az állaga. Mondjuk olyan még nem volt hogy éjjel a budin ágyazzak, szóval annyira nem rothad meg gyorsan, de azért érezni hogy nem baba.
A halas részleg is igen cudar, mert ahol nálunk a ponty nyomat a medencében, ott Koreában a kurva nagy rákok adják elő a művészetet. Mondjuk olyan szájszerkezete van, hogy ehhez képest az Alien aranyos Teddy maci szerű szerethető mesehős.
A szárított tintahal és polip itt a mindennapok része, akárcsak a mindenféle szárított hal, meg rák meg ilyenek. Valójában az igazi rémségek itt vannak a halas részlegen, cefetül néz ki a legtöbb állat.
Hát nagyjából ennyi fért bele, mert holnap már hétfő, és aludni is kellene kicsit. elvileg holnap Érkezik Anna otthonról, aki hozza az otthon maradt alkatrészeket magával, így minden rendben lesz előbb-utóbb. Na jók legyetek, csók!
